A pigment-rendellenességeket más és más okok hozzák létre. Az egyik leggyakoribb probléma a fokozott pigmentképzõdés, közismert nevén a szeplõ. Ez olyan pici, kerek pigmentfolt, amely fõként világos bõrû, szõke vagy vörös hajú embereken alakul ki már kisgyermekkorban. A szeplõk télen alig látszanak, ám nyáron a nap hatására elõjönnek.

Bionyos pigmentfoltok helytelen napozás következményei. A többszöri leégés, a gyantázás utáni napozás ugyanúgy okozhatnak elszínezõdéseket, mint az, ha bizonyos allergén összetevõket vagy alkoholt is tartalmazó bõrápoló szereket használunk. Túlzott pigmenttermelést válthatnak ki a fényérzékenységet okozó gyógyszerek is.

A kezelés nagy energiájú fény kibocsátásával történik.
A lézerfényes technikával célzottan a pigmentfoltokba irányított fény, apró részeire bontja a festékmolekulákat, amelyek így átjutnak a sejtfalon a véráramba, ezzel a folt elhalványodik, majd eltûnik.

Maradandó nyom, mellékhatás nem marad utána. A teljes kúra 6-8 kezelésbõl áll, melynek végén egy homogén, egyenletes, esztétikailag szebb, „fiatalosabb” bõrfelszínt kapunk, ami már az elsõ kezelés után szembetûnõ.

Tetoválások és pigmentált foltok kezelése Q-kapcsolt Nd:YAG lézerrel
Egészen az ókorig visszatekintve láthatjuk, hogy a tetoválás ismert jelenség volt a különbözõ kultúrákban, és népszerûsége az utóbbi években növekedett. A tetoválások nagyjából öt kategóriába sorolhatók: professzionális, amatõr, kozmetikai, orvosi és traumás. A különbözõ tetoválások festékanyagai jellegükben, összetételükben, színükben, szemcse-nagyságban és koncentrációban térnek el egymástól. Ezek a festékek oldhatatlan és emészthetetlen; színes, vagy fényvisszaverõ szilárd részecskék, amelyeket a phagocyták el tudnak pusztítani, vagy más esetben a sejtközi térben maradnak cca. 1,5 mm mélységig (profi tetoválások esetében). A phagocytás sejtek rendszerint kötõszövet révén helyhez kötöttek, míg a sejtközi festék részecskék nagyobb mozgási szabadsággal rendelkeznek. A festék részecskék kémiai vagy szerkezeti módosulása, illetve fizikai tér-vesztése gyakran eredményezi a tetoválás elmosódását, halványodását az idõ haladtával.

Az, hogy a tetoválások rajzolata és színárnyalata az idõ elõrehaladtával változott, ösztönzött a tetoválások eltávolítására és ez – más okokkal együtt, amelyek miatt az emberek elégedetlenek a tetoválásaikkal – a tetoválás eltávolítás iránti növekvõ igényt eredményezte. A traumás és orvosi tetoválások természetesen nem szándékoltan jönnek létre, ráadásul becslések szerint az önmagát szándékosan tetováltató emberek több, mint a fele megbánta már tetoválását. Az évszázadok során számtalan módszerrel próbáltak tetoválást eltávolítani, ideértve a sebészeti kimetszést, bõrátültetést, dermabráziót, kémiai fehérítést és a cryoterápiát. Ezen módszerek jelentõs része fájdalmas, gyakran fertõzést, illetve gyulladást okoz, seb kialakulását illetve pigmentált elváltozásokat eredményez. Megkísérelték széndioxid, illetve erbium lézer alkalmazását is, azonban a hegesedés, illetve a hõkárosodás miatt ezek az eszközök alkalmatlannak bizonyultak.

Q-kapcsolt lézerek
A nagy áttörést a tetoválás eltávolításban a Q-kapcsolt lézerek megjelenése jelentette, amelyek a lézerben felépülõ energiát egy bizonyos határértékig összesürítik. A kibocsátott energia egy intenzív, rendkívül rövid (néhány nanosecundum!), több megawatt csúcsteljesítményü impulzusban koncentrálódik.
A Q-kapcsolt lézerek kiválóan használhatók tetoválások és jóindulatú pigmentált foltok eltávolítására. A nanosecundum rövidségû impulzusok nagy energiája fotoakusztikus mikro-robbanást eredményez, amely szétbontja a megcélzott foltot, különösen a nagyobb részecske-sûrüségû tetoválást. A részecskék körül kis üregek alakulhatnak ki, amelyek fokozzák a folyamat eredményességét. A széttört részecskéket a phagocyták és a nyirokkeringés távolítja el. Elõfordulhat, hogy a részecskék ott maradnak, de a szem számára láthatatlanná válnak, mert eltolódnak a bõr mélyebb rétegeibe, egészen kicsi részekre esnek szét, vagy sûrübb szövet veszi körül õket.

Goldman és munkatársai alkalmaztak elõször Q-kapcsolt rubin lézert tetoválás eltávolításra 1964-ben. Az eljárás sikeresnek bizonyult, azonban ez a módszer csak 1990 körül vált népszerûvé. A kezelés általában többszöri ismétlést igényel, és bizonyos színeket nem lehet minden esetben teljesen eltüntetni. A tapasztalatok szerint a profi tetoválások eltüntetése akár 14-20 ismétlést is igényelhet, ezzel szemben az általában fekete színû amatõr tetoválások gyorsan és komplikációmentesen eltüntethetõk.